A tekinteted egy pontra mered. A szíved hevesebben ver. Minden idegszálad egyetlen dologra koncentrál. Nem jut be a külvilág, meg se hallod a környezted zajait, az asztalon rezgő telefont, a csengőt, a mikro csipogását. Ahogy beleszívsz a cigibe, belekortyolsz a sörbe, vízbe, mind öntudatlan, rutinszerű mozdulatok csupán. A meglepetés ereje. A fentek és a lentek. A féktelen eufória. A kéjes megelégedettség. Ha minden jól megy, ezekben a pillanatokban még egy földrengés, vagy egy tornádó sem zavarhatna meg. Csak Te létezel, és az adott helyzet. És nem, ezt az állapotot nem csupán 11 labdát kergető fiatalember tudja kiváltani. A beleveszés oka lehet egy színész játéka, egy zenész szólója, egy énekes hangja, egy táncos mozdulatsora, egy festő ecsetvonása, egy könyv bekezdése, netán mondata. Megfognak, és többet nem eresztenek. A külvilág megszűnik létezni, helyette egy új, meghitt világ nyílik meg.

Te hány pillanatot szeretnél valóban megélni ezen a héten? – kérdezi gréta és fruzsina

Bordélyházi madám nagymama, bárénekesnő anyuka, cirkuszi artista apuka… Egy ilyen indulás már elég ahhoz, hogy egy életre elegendő zenei mondanivaló gyűljön össze egy törékeny kislányban. Ahogy telnek az évek, a történet egyre fájdalmasabb. Tizenhét évesen már anya, bár gyermekét nagyon hamar elveszíti. Az utcán énekel, mígnem egy kabaréigazgató a küszöb túlsó oldalára invitálja. Miután szerelmét is eltemeti, úgy tűnik nem marad más hátra, mint az alkohol és a morfium. Mégis férjhez megy (többször is), sikert sikerre halmoz, hangja végigzeng Európán és Amerikán – mégsem sztár, nem is tudna az lenni. Az egyik oldalon a zenei diadal, a másikon a magány, a betegség, a soha nem gyógyuló sebek, az önpusztítás… Sajnos az utóbbi az erősebb, negyvenhét évesen adja fel. De slágerei nem kopnak el, ő pedig nem bán semmit…  / Tislér Veronika

Elviekbben nincs ennél egyszerűbb képlet: találkozik 1 db lány, 1 db fiúval. Kölcsönösen szimpatikusak egymásnak, érdeklődnek a másik iránt. Egyre több időt töltenek együtt. Beszélgetnek, szeretkeznek. Megismerik egymás lelkét, testét. Elviekben… A gyakorlatban kevés, a párkapcsolatnál és a szerelemnél bonyolultabb szituáció, érzelmi állapot létezik. Kötődés, mi működik, mi nem. Hozott csomagok, amiket hajlamosak vagyunk a másik vállára pakolni rövidebb-hosszabb idő után. Vigye ő (is). Kit érdekel, ha ő is eleve meg van már pakolva. Vajon működik a szex? Jó vele? Jó lesz vele, ha elég kitartó vagyok? Mikor támogatom, és mikor adom fel a saját igényeimet? Hol a határ? Egy (cseppet sem egyszerű) történet egy lányról és egy fiúról. / Vincze Lilla

Gondolkodtam. Sokat. Nem jutottam semmire. Ha beleszakadnék, sem tudnám ennél jobban összefoglalni, miről is, vagy éppen miről nem szól a darab: „A Terra Incognita valójában nem létezik. Közepesen erős szójátékkal: ismeretlen. Egy földrész. Részecske. Nomansland. Körülvéve az emberek lakta világgal. Az emberekkel. Velünk. Kérdés: akkor kik élnek ott? Nememberek? De. Valami „olyasmik”. Nevezzük őket azoknak! Mi és ők. Ezek és azok. Egy olyan ország a Terra Incognita, ahol szinte ugyanaz van, mint a mi világunkban. Modellország. Az emberiség kulturális evolúciójának tükörre vetített képe. Vagy valami hasonló. Emberek közössége. Csak egy kicsit más. Mikor játszódik a történet? Talán ma! Vagy régebben? Vagy csak lesz valamikor? Nem fontos. Ahogyan maga a történet sem.“ /Cziczó Attila/ / Liszkay Attila

Zene az kell. Hallgatjuk otthon csutkára tekerve, amíg a szomszéd át nem jön egy fűrésszel hadonászva. Hallgatjuk a buszon fülesből, mindenki megkönnyebbülésére, mikor leszállunk. Hallgatjuk lemezről, a gépről, flacben vagy élőben. Időnként csináljuk is. Mert a zene az kell, hangosan és szépen. Ha csak ömlesztjük magunkra a rádiókból, ha magunk választjuk ki trackről trackre, akkor is mindig a vágyott érzelmi töltetek egész testes lecsapódása, ami körül ölel. Zenét hallgatni olyan, mint forralt borozni nyáron. Egyszerre ismerős és különleges, ugyanakkor örültség és deviáns, és amit még mindig lehet tovább fejleszteni.  Például úgy, ahogy teszi azt a közel sem random zenészekhez be-becsatlakozó többi muzsikus harmadik születésnapilag, hogy csúcsra járassa közönségét. Ha zene kell. / Simon Bora

Jártál már akár csak egyszer is a Telepen? Ha igen, akár csak egyszer is jártál már a Telepen, akkor Gézát is láttad. Tudod, a srác a fényképezőgéppel. Isszonyat jó képei vannak, az összes Telep bulit ő fotódokumentálja, és mindenki imádja, hiszen a feket-fehér képeken minden klasszul mutat! Ha Géza a fotós, nem elfelejthetjük a régi parákat, amikor egy-egy buli után másnap rettegve nézegettük a szórakozóhely honlapját… Viszont, ez a mostani kiállítása a szokásostól eltérő módon, színes képekből áll, hiszen a sorozat méltán elismert modelljeinek, az Ykra táskáknak az egyik legszerethetőbb tuljadonsága, az élénk színekben rejlik! De természetesen azt is nagyon szeretjük bennük, hogy retrók, hogy megpakolhatók, egyszóval szuper klasszul alkalmazkodnak a városi élethez! Géza és Ykra a Hybridben! / Szabó Levi

Impró és irodalom - ma este ismét közelebb kerülnek egymáshoz. A Momentán Társulat tagjai, akik a rögtönzés terén nem ismernek lehetetlent, ezúttal a „szómágus” Parti Nagy Lajost látják vendégül. (Egy kis intermezzo: mindenkinek szívből ajánlom a Jógyerekek képeskönyvének zseniális magyar nyelvű fordítását is, ugyancsak Parti Nagy Lajos tollából!) Az improvizációs színházi előadásban folyamatosan felbukkannak majd a Kossuth-díjas író, költő szövegrészletei. Ez nem a véletlen műve lesz, minden más viszont igen. Az előadás közben és után beszélgetés a szerzővel, többek között a játék alapjául szolgáló Az étkezés ártalmasságáról című könyvről – és minden másról, ami ennek kapcsán még eszünkbe jut. Egy biztos: ez az előadás egyáltalán nem lesz ártalmas a mi és környezetünk egészségére. Fogyasszuk hát bátran! Egészségünkre! :) / Koltai Viki

„A darab változó intenzitását sikeresen feledtette velem a főszereplő szubverzív játéka és a nevetni merés kínja.” [anna]

 „Alapanyagként egy határozott nem, de megérte színre vinni így is: zseniális alakítások!” [zsuzsi]

 „Őszinte mentsvára a kultúrának ez a zöld lámpás alatti g/v arázsvilág, amit a StúdióK képvisel.” [dávid]

„Mert Dora egyszerre bolond és bölcs, csúnya és gyönyörű, gerjeszt szerelmet és gyűlöletet, egyszóval egy olyan tükör, ami a világ torz képét nem torzképként adja vissza.” [adél]

[Van tüzed? Írj!] /  vizuál: Bartha Máté / [foszfor]

„Két sört azonnal ide” és „Csapos! Még egy kört fizetek mindenkinek” biztos jelszavai a tutira nem torrentező nethuszároknak olyankor, mikor kiszabadulnak a szürke hétköznapok fogságából és a farsangi szezonnal legitimálva szívesebben teszik színesebbé az éjszakát. Előre tehát kalózok, sunák, nepperek! Hisz a szárazföldi patkányok nem, de a Karib-tenger harcosai bulizni, inni, hangulatot csinálni biztos, hogy tudnak. Csak az lesz tengeri beteg, aki nem bírja az ütemet.  Sőt lehet, hogy még maga Feketeszakáll is  - ha más nem, szelleme - tiszteletét teszi a Barba Negra Music Pub Illegál Carnevál estjén, hisz könnyed szórakozást ígér az Ocho Macho és a Paddy and the Rats fellépése.  Nyugati bulizene, keleten.  / Simon Bora

Egy kedves barátnőm mondogatja sokszor, mély sóhajok közepette, hogy „Az egész élet egy nagy szőrtelenítés…”. Én pedig minden egyes alkalommal megértően bólogatok, hiszen, ha valaki, mi lányok pontosan átérezzük az örökös küzdelmet a fránya bunda ellen. Nem tudom, ki volt az a „szimpatikus” fiatalember a múltban, aki egyszer csak előrukkolt az ötlettel, hogy Lányok! Legyetek csupaszok!, mindenesetre, csókoltatom… Ezzel együtt mély hódolattal viseltetek az Art & Copy farsangi bulija  iránt, ahol mindenki egyetlen témának hódol majd: a SZŐRnek! Szőrszálak mindenütt, még a legmeglepőbb helyeken is! Azt mondom lányok, erre az alkalomra stílszerűen dobáljuk tűzbe a borotváinkat, hajítsuk ki az epilátorokat, és olvasszuk el az összes gyantánkat! Nőjön, aminek nőnie kell!! / Fruzsina

Tavasz- lendület, ébredés, új energiák, és elmaradhatatlanul ismét 200% tánc a Trafóban. Az első előadás mindjárt felér egy hatalmas robbanással, csak amolyan művészeti szinten, hiszen Crystal Pite koreográfus darabja minden szinten megmozgatja az embert. A Dark Matters szürreális díszlettel nyit, melyben egy marionett bábu kapja a főszerepet, szimbolizálva a kiszolgáltatottság és korlátozottság dimenzióit, ő az aki öntudatra ébredvén fellázad irányítója (a táncos) ellen. Mindehhez az amúgy is erősen impulzív képhez  társul még maga az árnyék, a tudatalattink kivetülése, aki mozgatni kezdi a bábun keresztül a történéseket,s ezáltal az emberi lélek legbelsőbb civódásait láthatjuk életre hívva a színpadon. Az alapkérdés nem más, mint a kiszolgáltatottság szembeállítva a döntésekkel és a szabad akaratunk vélt vagy valós erejével. Avagy, ki az erősebb: Én vagy Én? /  Csányi Krisztina

Elismerem, elfogult vagyok a KoMa társulatával. Nekem eddig nem okoztak csalódást. Minden előadásukból sugárzik a frissesség, a kreativitás. Bár a témák általában nagyon is komolyak, aktuálisak, de mégis sajátos humorba ágyazva egy sokkal szélesebb kört is megérintenek- elérnek alkotásaikkal. A társulat nevét hűen tükrözik minden megmozdulásukban, minden projektjükben. Kortárs és nagyon is magyar. Mint ahogy a romakérdés is az hazánkban. Az eddig sokféleképpen megközelített témát és többek által is mozira, színpadra „álmodott” verziók után most a KoMa sajátos verzióját-vízióját láthatjuk. Előretekintés a jövőbe, fiktív szereplőkkel, de nagyon is realista helyzetképpel. Megint csak úgy alakítva a történetet, hogy az emberek ismét kíváncsiak legyenek a KoMa-ra. A téma komolyságát az önirónikus csomagolás teszi könnyebben fogyaszthatóvá. / Max Tündi

Múlnak már ugyan a mínuszok, mégis elfér egy kis napsütés raktáron az újabb tavaszi zsibongásig. Aki pedig menőbb, mint Pózer Miklós (aka Mike Posner), az biztos, hogy ilyen időben is elő tudja csalogatni rejtekhelyükről a nyári ruhás lánykákat és a trikóba feszülő, hózentrógeros fiúkákat. A veszprémi utcazenéről vagy a Pécs Aktuál X/Punnany klipből (@2:26) ismerős fiatalember egy szál gitárral a fővárosba érkezik a rajongó fiúk-lányok nagy örömére.  A feldolgozásokban otthonosan mozgó Járai Márk ugyanis ügyesen csavar mindenkit az ujjai köré, szimplán azzal, hogy jól választja meg, várhatóan mi pendíti meg a hallgatóságban a lélek húrjait. De az sem elhanyagolható tényező, hogy tehetséges, na! És a momentán oly’ népszerű akusztikus formula kiválóan áll neki. Napszemüveg kötelező! / Simon Bora

„Két táncelőadás egymás után, egy este. Nem sok egy kicsit? Szeretem én a kortárs táncot, de be kell, hogy valljam, volt már, hogy a vége felé nagyon feszengtem a székben…“ Gyarló módon, így álltam hozzá ehhez a ma estéhez, ehhez az ajánlóhoz. Aztán elkezdődött a szokásos kutatómunka, kritikák, vélemények átolvasgatása, video nézegetés. És itt meg is állnék. A MU Színház honlapján ugyanis van egy feltöltött video, az est második, Femina című előadásáról. Gondoltam, belenézek. Aztán leállítottam, és az elejére húztam. Elengedtem az egeret, a tenyerembe támasztottam az arcomat, és végignéztem mind az 5:54 percet. Mindezek után, nehogy azt higgyétek, hogy arra jutottam, na jó, most már el se kell mennem, láttam a lényeget! Ó, dehogy! Ez után az 5:54 perc után úgy várom, az előadást, mint a gyerkőcök a Mikulást! / Tóth Gyöngyi

Phoebe Killdeer. Hozzávalók: egy nagy adag édes, finom, francia zene; a nyolcvanas évek legmeghatározóbb dalai. Elkészítés: tegyük a hozzávalókat egy nagy tálba és addig kevergessük, amíg össze nem áll kerek formákba, azután szeleteljük fel kis lemezekre és fogyasszuk jó egészséggel. Az ex Nouvelle Vague énekesnő zenéje igazi gyöngyszem a feldolgozások palettáján, ugyanis hihetetlen eredetiséggel és kreativitással nyúlnak hozzá az ikonikus számokhoz. Megunhatatlanok. És most élőben is lehetőségünk van meghallgatni őt a Hajón! Ezt a koncertet nem lehet kihagyni! Mi biztos ott leszünk tengerész csíkos pólóban és fekete kis sapeszben. Au revoir barátaim, au revoir! / Edina

Azon alkalomból, hogy február 18.-án a nyolcadik X-be lép Miloš Forman, a Toldi Mozi négy napos, színvonalas filmkarnevált rendez tiszteletére, vetítésekkel és kísérő programokkal egybekötve. Délutáni mozi és sör nem csehül, de Cseh módon, mi más kell még. Filmplakát-kiállítás mondjuk, mert a vizuális élmény nem a vásznon kezdődik, hanem már az utcán, az előtérben, villogó neoncsövek árnyékának dőlve, azon tűnődve mikor jön már a villamos. A szürreális fekete-fehér Kelet-Európából induló (Fekete Péter, Tűz van Babám, Egy szöszi szerelmei) majd egy színesebb kontinens még szürreálisabb látványvilágába (Száll a kakukk fészkére, Hair, Larry Flynt, a provokátor) illetve fanyar komikumába (Ember a Holdon) tartó alkotó, direkt társadalomkritikái poszterre nyomva csábítanak a társas hipotalamuszba való bekapcsolódásra. Végtelenül ajánlott.  / Simon Bora

Könnyed, elegáns tánc, a 15.-16. századi burgundi udvarok legkedveltebb tánca. Hölgyek-urak finom mozdulatai, hajlongásai, melyek során lábaik soha egy pillanara sem emelkedtek el a talajtól. Pas simple – egy lépés jobbra, egy lépés balra. Pas double – három lépés srégen. Reprise – hátralépés, majd testúlyáthelyezés előre és vissza. Branle – balra lépés, testsúlyáthelyezés balra, majd ismét összezárás. Révérence – meghajlás. Ma este mindez amolyan Hodworksösen, kicsit merítve belőle, kicsit átgondolva, kicst kifacsarva. A lényeg azonban nem változott: kecses, csendes koreográfia, amelyeben ismét az izmok, izületek, inak, és maga az emberi test kerül középpontba. / Szép Melinda

Ki sem mondom ezt hangosan, csak suttogom, sőt igazából, apró, kicsi betűkkel kellene leírnom: létezik unalmas könyv. Gyorsan körbenézek, nem, nem omlott rám a könyvespolcom, nem szaladtak világgá a könyveim. Pfű. Sőt, a szótáram is a helyén maradt, pedig szerintem sejti, hogy rá gondoltam. Tudom, tudom, biztos akad, akinek a szavak jelentésének és eredetének böngészése is felér egy vidámpark látogatással, azért valljuk be, no, többségünk bizony nem a szótár után nyúl, ha egy könnyed, esti olvasmányra vágyik… Bár, ez nem azt jelenti, hogy ez nem változhat… Teszem azt, a momésok valóban valami frenetikus újítással rukkolnal elő szótár téren. Benne van a pakliban, hogy valami nagyon színes-szagosat alkottak, valamit ami úgy rúgja le magáról az unalmas jelzőt, mint a bika a cowboyokat! No, lássuk! / Vincze Lilla

Mindennapi apró füllentések, terelések, kegyes hazugságok. Nem szép dolgok ezek, ám időről időre biztosan beleszalad mindenki egy-egy ilyenbe. Akár úgy, hogy ő a füllentő, akár úgy mint „áldozat”. Tegyük fel, hogy te állsz a „zsiványabbik”oldalon. Hogyan csinálod? Pókerarc? Ügyes félrenézések? Hirtelen témaváltás? Ugyanakkor rémálmaidban folyamatosan visszatérő motívum, hogy egyszer te is úgy jársz majd, mint Pinokkió? Tény, hogy megvannak ennek a műfajnak is a nagymesterei (én is találkoztam már egy-kettővel…), de azt hiszem, a legtöbbünk azért nem egy született Münchhausen báró, és bizony egy kis arcpír, kéztördelés vagy lábdobolás könnyen felfedi a turpisságot, s így megintcsak győz a sánta kutya. Ha szeretnél diplomát szerezni a Háry János Igazmondó Szabadegyetemen, gyere el ma este a HOPPart előadására a Trafóba! Ez nem kamu! ;) / Koltai Viki

„Meg kellene örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik.”- fogalmazódott meg a fotográfusban első erdélyi útja után. Korniss Péter neve összeforrt a fekete- fehér domumentarista fotózással, alkotásai többnyire monokróm jelleget viselnek magukon. A Várfok Galériában látható kiállítása egyfajta összegzése műveinek, naplószerű fotós dokumentációja az elmúlt közel fél évszázadban végbement gyors változásoknak, Erdély letűnő jellegzetes kultúrájának. Folytatás című tárlatában megjelennek azok a fotográfiák is, melyekben a modernitás keveredik a tradicionalitással, hagyományos pózok elevenednek meg napjaink környezetével a háttérben. Munkái nem pusztán megörökítenek pillanatokat, ábrázolnak helyzeteket, hanem egyúttal komplett szociológiai tanulmányként is működnek, lencséjén keresztül feltárulnak olyan kulturális dimenziók, amiket talán észre sem vettünk korábban. / Csányi Krisztina

Cassius Ravillla, római censor, több mint kétezer évvel ezelőtt minden bíráskodása alkalmával feltette ezt a kérdést- Kinek jó ez? Örökérvényű a felvetés, gondolatébresztő napjaink  művészeti életére nézve is. A KOGART Galériában megrendezésre kerülő kiállítás mindenek előtt e köré a gondolat köré szerveződve keres választ négy alkotó munkáin keresztül. A kiállítás egy nemzetközi sorozat első állomásaként kerül bemutatásra, a tervek szerint Európa számos országában lesz a későbbiekben látható, negyedik alkotóként mindig egy hazai művész meghívásával. A tárlat célja, hogy megmutassa, lehetnek elfogadottak, sőt ismertek is akár, a manipulációtól mentesen alkotott művek. A kiállítás rendkívül színes- szobrokon, installációkon, printeken és festményeken keresztül próbálhatunk választ találni a kortárs képzőművészet értelmére/ értékére. A kérdés jó. Szerintetek kinek? / Csányi Krisztina

A ma esti program Menszátor Héresz Attila bizarr Jászai monodrámájával indul. Zengő alt hangon mesél Jászai Mari leveleiből, naplójából egy aranyozott hermafrodita arc: Menszáror. Az előadást Duende Akusztik koncert koronázza meg. Menszátor hol szellemes, hol keserédes, szép szövegeire építi sanzonjait, walzereit, álom-szerű dallamait. Attila dalait nagy kedvencem, Kardos Dani bravúros gitárjátéka kelti életre. Ez a két szexi pasi nőkről, bulik hajnalairól, szerelmek születéséről, elmúlásáról. “Csak még egy tangót, lágyan vezess a semmi felé!” / Mesterházy Fruzsina

Igen, igen tudjuk, itt a farsang, mindenhol áll a bál, mindenki beöltözik, mindenki jól mulat. Mindannyian megjártuk már a huszadik bulinkat is, leszakad rólunk az első alkalommal még csitti-fitti és humoros jelmez, kényszeredetten mosolygunk a már cseppet sem erdeti ötleteken. Hogyan csempésszünk ebbe a Farsang dologba mégis valami újdonságot? Nézzük meg, mi történik, ha az egész szituációt áthelyezzük a szépirodalom világába! Eljátszhatunk például a gondolattal, vajon minek öltözne Ady, vagy mivé változna át Kafka! De már csak az is örömteli és üdvözítő módon eltérő az átlagos buliktól, ha beszélgetünk egy kicsit arról, milyen átvitt értelemben vett álarcok/maszkok mögé bújtak az elmúlt korok nagy tollforgatói! A FISZ klub soron következő estéjén strófák kerinőznek majd kanalak helyett. / Szép Melinda

Bizonyára Te is sokféle zenét hallgatsz nap mint nap, rengeteg filmet látsz, otthon, moziban vagy éppen barátoknál, és általában ott figyel az aktuálisan olvasott könyved a táskádban vagy az éjjeliszekrényeden. No de nyugtass meg, hogy Te is úgy vagy ezzel, hogy jólesik, ha néha meg is tudod vitatni valakivel a látott/hallott/olvasott dolgokat. Azt, hogy benned milyen gondolatok indultak útjára vagy éppenséggel milyen kérdések maradtak megválaszolatlanok.  A Kultúrsokk legújabb állomásán ismét egy könyv, egy zenei album és egy film kerül terítékre. A menü: Palya Bea Ribizliálom című könyve, a Kowalsky meg a Vegától Az évtized lemeze, valamint a Made in Hollywood c. film. Lévai Balázs beszélgetőtársai ezúttal Gubík Ági  - színésznő, Kovács Krisztián - a Fish! zenekar frontembere, valamint Winkler Róbert lesznek. Gyertek el, érdemes! / Koltai Viki

Vasárnap délelőtt volt, még tele volt a fejünk a szombat estével. Lesétáltunk a Bartók Béla úton, hátha szembejön egy kis kávézó, ahol reggelizni is lehet és ahol életre kelhetünk még a hétvége utolsó óráira. A Gottier egy kecses kottatartóra helyezett étlappal hívogatott minket, belépve pedig Alíz és örökké uzsonnázó barátainak képei fogadtak. Színes, kényelmes, mesebeli fotelek terpeszkedtek az aprócska kerek asztalok körül, a sütemények és különleges óriásszendvicsek üveg mögül kacsintgattak ránk, a tejeskávé pedig olyan finom volt, hogy kettőt is kértem egymás után. Egész délelőtt itt ücsörögtünk, beszélgettünk és néha lopva a sarokban sakkozó urakat szemléltük – így is lehetne élni… Mielőtt visszaléptünk volna a hidegbe, néhány kedves sort felejtettünk az önmagát kínálgató terebélyes vendégkönyvben. Azóta, ha a közelben járunk egy habos kávéra vágyva, nem sokat gondolkodunk. / Tislér Veronika

A Le Cool egy hetente megjelenő, ingyenes magazin, amely válogatott kulturális eseményeket és szabadidő programokat sorakoztat fel. Csak olyan dolgokra hívja fel a figyelmedet, amiket semmiképpen nem szabad kihagynod. Ügyelünk arra, hogy a legjobb kiállításokról, koncertekről, és DJk-ről kapj hírt. Emellett, a Le Cool hasznos segédlet a város rejtett bárjainak, kávézóinak, éttermeinek, üzleteinek és egyéb helyeknek megismerésére. Minden, a magazinban és a weben említett helyszínt, programot, és eseményt önszántunkból ajánlunk, megjelenésükért pénzt soha nem fogadunk el. A le cool minden csütörtökön dél körül egy grafikus magazin formájában érkezik meg hozzád. A web azonban naponta frissül, hogy színesebbé és élménydúsabbá varázsolja napjaidat.

Szerkesztői kérdésekkel kapcsolatban írjatok Fruzsinának.

Médiaajánlat és marketing ügyekben keressétek Grétát

Szerkesztette: Le Cool Publishing  Design: Vasava Artworks

Programozta: Spoiledmilk.ch  Online terjesztés: Graphicmail

ADATVÉDELEM : Azzal, hogy feliratkoztál a hírlevélre, hozzájárultál, ahhoz, hogy azt a lecool honlapján megadott email címedre továbbítsuk. Abban az esetben, ha a továbbiakban nem szeretnéd, hogy hírlevelet küldjünk Neked, az alábbi linkre kattintva leiratkozhatsz róla: leiratkozás /feliratkozás . Az email címed és minden más személyes adatodat bizalmasan kezeljük, soha nem adjuk ki harmadik félnek. Minden személyes információ a cégen belül, szigorú felügyelet alatt marad.