kávézó

Jedermann

Ha ott laknék a Ráday környékén, biztos, hogy ez lenne a törzshelyem. Ez lenne az a kávézó, ahova a délutáni találkozóimat, randiaimat szervezném, ahova hazafelé beugranék egy gyors kávéra, vagy ahova estefelé leszaladnék egy pohár sörre, vagy borra. Nem mintha így, hogy sajna csak nagy ritkán tévedek arrafelé, nem érezném magam szívesen látott vendégnek, sőt! A Jedermann azon kevés helyek egyike, ahol őszintén mosolyognak rád a pincérek, és ahol valóban odafigyelnek rád. A múltkor éppen egy fiatalemberrel ültem szemben, aki leaglább 30 percen keresztül beszélgetett magával/magában, anélkül, hogy bármit is rendelt volna. Ne higyjétek, hogy ki lett tessékelve, hagyták, had zavarja le a kis monológját… A boruk remek, isteni, könnyed sört lehet kapni, tea is van – mézzel, ha úgy kéred, a dekor kellemesen kaotikus, és esténként még egy jó kis akusztik koncertbe is belefuthatsz.  / Fruzsina

ahol mindig uzsonnaidő van

Vasárnap délelőtt volt, még tele volt a fejünk a szombat estével. Lesétáltunk a Bartók Béla úton, hátha szembejön egy kis kávézó, ahol reggelizni is lehet és ahol életre kelhetünk még a hétvége utolsó óráira. A Gottier egy kecses kottatartóra helyezett étlappal hívogatott minket, belépve pedig Alíz és örökké uzsonnázó barátainak képei fogadtak. Színes, kényelmes, mesebeli fotelek terpeszkedtek az aprócska kerek asztalok körül, a sütemények és különleges óriásszendvicsek üveg mögül kacsintgattak ránk, a tejeskávé pedig olyan finom volt, hogy kettőt is kértem egymás után. Egész délelőtt itt ücsörögtünk, beszélgettünk és néha lopva a sarokban sakkozó urakat szemléltük – így is lehetne élni… Mielőtt visszaléptünk volna a hidegbe, néhány kedves sort felejtettünk az önmagát kínálgató terebélyes vendégkönyvben. Azóta, ha a közelben járunk egy habos kávéra vágyva, nem sokat gondolkodunk. / Tislér Veronika